Ti mondtátok rólunk

“Mikor jelentkeztem a Nagycsaládos Harcművészet első alkalmára, még elképzelésem sem volt, mi vár majd rám. Azt sejtettem, hogy jót fog tenni, ha a konfliktuskezelési módszereimre kissé ránézek. Vészesen közeledik az igazi kamaszkor a családban, éreztem, hogy a legjobbkor jön a szakmai támogatás. Azt is sejtettem – Dettit korábbról ismerve – hogy csakis minőségi élményben lehet részem. Külön öröm volt, mikor felfedeztem, hogy két ötgyermekes anyuka lesz a tréner, azt gondoltam, ők tudni fogják, miben élek!

Azt azonban, 

• hogy csodálatos embereket ismerek meg, akikkel tartani szeretném a kapcsolatot a későbbiekben is,
• hogy egy igazi csapattá válva támogatjuk majd egymást ezen az oly sok tekintetben közös úton, 
• hogy mennyire magamra ismerek a többiek problémáiban, és mennyire együtt tudok érezni velük,
• hogy a konfliktusaink és megoldási stratégiáink korosztálytól függetlenek,
• hogy felismerem majd, mennyire fontos maga az út, amin csetlek-botlok nap mint nap feleségként, szülőként, barátként,
• hogy rálátok a gyengeségeimre, és kapok megoldásokat, hogyan tudnám azokat erősséggé változtatni, 
• hogy rutinná lehet formálni a szemléletváltást, s hogy erre a rutinra nekem mekkora szükségem lesz,
• hogy segítetek a saját magam teljes elfogadásában, és én is tudok segíteni majd másokat, hogy elfogadják önmagukat,

nos, ezekre nem számítottam. Ezek mind-mind plusz ajándékok. A meglepetésekről nem is beszélve! Köszönöm Nektek, hogy kitaláltátok ezt a szuper módszert, köszönöm, hogy segítetek és velünk vagytok az ÚTON!” Orsi (38)

“Azért jelentkeztem erre a különleges harcművészetre, mert szörnyen kerülöm a konfliktusokat és így nem tűnök egyenes embernek. Vezető pozícióban dolgozom, és nagyon fontos a kommunikáció a kollegákkal. Nem kerülhetem el sajnos a kellemetlen beszélgetéseket. Nagyon sokat tanultam. Kiemelnék két dolgot, ami már többször jól sikerült. Meg tudom fogalmazni jól az érzéseimet, és a konfliktusokat már igyekszem nem minden esetben elkerül. És nem hagyom, hogy a düh és a harag irányítson! Hálás vagyok Dettinek és Kingának, hogy ott lehettem!!!! Köszönöm! Mindenkinek ajánlom!! Fantasztikusak vagytok!!!!” Angéla (3 gyermekes anyuka)

“Nagy nyitottsággal vetettem bele magam ebbe a képzésbe. Erre szükség is volt, hiszen azon túl, hogy a kommunikáció fejlesztése a cél, nem sok infóm volt róla. Jó volt rácsodálkozni magamra, arra, hogy még mindig milyen sokszor az a fontos, hogy  nekem legyen igazam, hogy mennyire el tudnak ragadni az érzelmeim és nem csak a jók…Ami a legjobb volt, hogy nem csak a felismerésekben kísértek a vezetőink, hanem kaptam kézzelfogható eszközöket ahhoz, hogy jobban megértessem magam az enyimekkel és viszont. Hálás vagyok érte!” Kriszta, 21 vagy 41 éves mindig keverem:)

“Tanulni sosem késő. Csiszolni a modoromat, reakcióimat meg pláne! Engem is megértenek, én is jobban értek. A csoportban tanulás színes, izgalmas, mozgalmas és mégis feltölt! Alkalmas arra, hogy merőben más nézőpontokat, hozzászólásokat megismerjék, és megtanuljam a reakcióimat nem bántó módon megfogalmazni. Minden alkalmát nagyon élveztem!” Bea (56)

“A szülők élete tele van mindennapi civakodásokkal gyerekeinkkel, házastársunkkal még akkor is, ha amúgy harmonikus a családi életünk. Eddig ezekre úgy tekintettem, mint az életem “sötét” oldalára. A képzés során megtapasztaltam, hogy ezekből a konfliktusokból őszinte és mély beszélgetéseket lehet kihozni, közelebb tudok kerülni családtagjaimhoz és az őket foglalkoztató kérdésekhez, gondolatokhoz. A képzés elsősorban a konfliktuskezelési stratégiák megismeréséről és azok gyakorlati használatáról szólt, de ennél sokkal többet adott számomra: mélyült az önismeretem, erősödött az önmagamba vetett hitem.” Kriszta

“Végre kaptam módszereket arra, hogy hogyan vegyek részt egy vitában. Ja, és ki is próbáltuk ott helyben.” Nóri (39)

“Tavaly voltam HarcMűvészeten, és nagyon jó volt az a nap! Egyrészt gyarapodtam tudásanyagban (elméleti konfliktuskezelés), másrészt felismerésben (“amikor mindig azt mondom, hogy… akkor igazából az történik, hogy…”), harmadrészt pedig a gyakorlatban (konkrét példákban konkrét megoldási lehetőségekkel). Így hát rengeteg új gondolattal, lendülettel, új elhatározásokkal, és néhány dologban új hozzáállással tértem vissza a mindennapokba, ahol ez ugyan nem hozott mindenre azonnali megoldást (nyilván nem!), de volt olyan álló/visszatérő konfliktus, mely addigi megszorult helyzetből elmozdult. És nagy megerősítés volt érezni, látni, hogy bizony nem vagyok egyedül – mások is pont úgy küzdenek, mint én. És érdemes küzdeni!” Bianka (37)

“A Harcművészet számomra a hétköznapokban rendszeresen visszatérő csatározásokban egy új harcmodor. Egy eszköz, amivel tudatosabban kezelem a konfliktusaimat. Segített felismerni és megérteni, a saját és a másik ember reakcióit, egy-egy éles, csattanós helyzetben. Köszönet érte.” Gabi (43)

“Számomra a Nagycsaládos Harcművészet alkalmai nagyon sokat adtak, jó volt az a fajta megtapasztalás, hogy nem vagyok egyedül a problémáimmal, sokan küzdenek hasonló nehézségekkel. Ennél talán csak az volt szívmelengetőbb, hogy van lehetőség a konfliktusok rendezésében fejlődésre. Sok jó és tulajdonképpen egyszerűnek tűnő megoldási javaslatot kaptunk útravalóul, amelyeket ott a helyszínen már kisebb csoportokban gyakorolni is elkezdhettünk.” Zsuzsi