Segítség, felvételizik a gyermekem! 4. rész – Mi az, amiben a szülő segíteni tud?

A középiskolai felvételi időszaka próbára teszi a családok életét. Iskolaválasztás, extra terhelés, új kihívások, bizonytalanság egyik oldalon, és egy testében, lelkében átalakuló fiatal a másik oldalon. A háttérben pedig mi, szülők, akik szeretnénk támogatást nyújtani és jól segíteni ebben az időszakban. Hogyan segítsünk, miben segítsünk? – erről szól ez a cikksorozat, melynek első részében azt vizsgáltuk, miért is olyan nehéz ez az időszak. A második részben a saját stresszünkkel foglalkoztunk, majd azt néztük meg, hogyan segíthetünk jól gyermekünknek. A befejező részben a szülői lehetőségeket vesszük górcső alá: hol van mozgásterünk, miben tudunk valódi segítői lenni gyermekünknek?

Szülőként sok mindent láttunk már, megéltünk már. Látjuk, hogy mit és hogyan kellene csinálnia annak a lakli kamasznak, hogy jól sikerüljön a vizsga. Sokszor mégis azzal szembesülünk, hogy egészen mást csinál. Ilyenkor lehet, hogy dühösek leszünk, vagy elönt minket a tehetetlenség érzése. Nehéz elfogadnunk, hogy ez nem a mi meccsünk, nem tanulhatunk és vizsgázhatunk le helyette. Ez most az ő küzdelme, mi „csak” edzők és drukkerek vagyunk. Az edző és a drukker azonban két nagyon fontos szerep, ne becsüljük le! Nélkülük sokkal nehezebb a megküzdés, távolabb a győzelem. Lássuk hát, mi tehetnek ők, mi az, amit megtaníthatnak, amiben ösztönözhetnek ebben a helyzetben!

Az „agybaj”

A kamaszkor hatalmas változásokkal jár: nemcsak a külseje változik meg a hajdan babaarcú gyereknek, hanem belül is, „új ember” születik. Nagyon nagy változások történnek az agyban is ebben az időszakban, új utak épülnek és régi utak számolódnak fel az idegrendszer területén. Ez az átalakulás hosszú folyamat, és éppen az a régió – a prefrontális kéreg –  fejlődik a legtovább, melyre oly nagy szükség lenne már ebben az időszakban is. A prefrontális kéreg az agy azon területe, amely az impulzusok kontrollálásáért és az empátiáért felel és ahol a tervezés, szervezés, a következmények mérlegelése történik. Nem nehéz belátni, hogy miért fontosak ezek a dolgok a felvételi évében, ugyanakkor megnyugtató, hogy egy-egy dühkitörés vagy a következmények felmérésének a hiányosságai normális jelenségek ebben az életkorban, hisz az agy ezen területe egészen a húszas évek közepéig “átépítés alatt” áll.

Az edző, aki látja az egész pályát

Jó ezt tudni, mert így máris felülkerekedhetünk tehetetlenség érzésünkön. Komoly edzői feladathoz értünk:  beszélgetéseink során a fenti készségeket érdemes fejlesztenünk:  tervezzünk együtt, gondoljuk együtt végig a felkészülés időszakát, az ehhez bevonható segítségeket. Beszélgessük végig, hogy mi milyen következményekkel járhat, mely következmény vállalható és melyik az, amit jobb volna elkerülni. Nagyon fontos, hogy lehetőleg minél kevesebb direkt tanácsot adjunk, inkább kérdésekkel segítsünk gyerekünket, hogy a saját szavaival tudja megfogalmazni a számára fontos dolgokat. Ezáltal nem csak az önismerete mélyül, hanem belső motivációja is újabb muníciót kap.   

Az éjszakába nyúló tanulás

Sok szülő panaszkodik arra, hogy nagyon nagy a terhelés az iskolában ebben az időszakban, és ez tetéződik még a felvételire való készüléssel is. A gyerekek éjszakába nyúlóan tanulnak ilyenkor, hogy mindennel meglegyenek. Ez azonban csapda. A nagyfokú testi és pszichikai változások rengeteg energiát igényelnek a kamasztól, ezt az időszakot úgy is hívjuk, hogy „élettani lustaság”, mert a fiatal alvásigénye lényegesen megnő ebben a pár évben. Fontos erre tekintettel lennünk, és szülőként határokat szabnunk az éjszakai tanulásnak. Nem lehet ugyanis „büntetlenül” éjszakázni: a fáradtság növeli az ingerültséget, negatívan hat a teljesítményre, ezáltal csökkenti az önbecsülést, a szorongást viszont fokozza. Aligha szeretnénk januárra „kiégő” kiskamaszt, aki a sok tanulásban, a nagy elvárásokban teljesen kimerül, és már végül aludni is alig tud. 

A sport

Hasonlóan fontos dolog a rendszeres testmozgás, az aktív sportolás. Nem érdemes ezen időt spórolni, mert amit nyerünk a réven, elvesztjük a vámon. A sport nemcsak a keletkező testi, lelki feszültséget segít levezetni, hanem növeli az önuralmat, az önbizalmat, segíti az önkontroll fejlődését.  A megfelelő alvás és a rendszeres testedzés elengedhetetlenül szükséges ebben az időszakban a fiatalok egészséges testi, lelki és pszichikai fejlődéséhez. 

Mi a fontos?

Az éjszakai lámpaoltás nem egy népszerű szülői közbelépés az önállóságát féltve óvó kamasz számára. Sokszor frusztrációt, dühöt válthat ki,  ezért érdemes ezt a kérdést alaposan körbejárnunk, átbeszélgetnünk gyermekünkkel. Kiváló lehetőség ez arra, hogy egy újabb, egész életre szóló dolgot tanítsunk neki: a helyes időbeosztást, a priorizálás fontosságát. Gondoljuk végig vele, hogy mi mindenre kell időt szánnia, mi mennyire fontos ebben az időszakban, és így segítsük, hogy felelősségteljes döntéseket tudjon hozni. Lehet, hogy el kell engednie (és vele együtt nekünk is)  bizonyos dolgokat, tevékenységeket vagy tantárgyakat ebben az időszakban. Ne féljünk ettől, felnőttként sincs ez másként. Nagy ajándékot kap az a gyerek, aki már otthon fiatalon megtanulja, hogy mindennek ára van, és vagy kezünkbe vesszük az életünk irányítását, és mi hozunk döntéseket az időnkről, vagy megteszik ezt helyettünk mások. 

Mi az „elég jó”?

Sok fiatal elkeseredik, amikor egy-egy feladatsor vagy iskolai dolgozat nem a legjobban sikerül. Különösen nehéz ez azok számára, akik csak a tökéletessel tudnak igazán elégedettek lenni. A maximalizmus sajnos eredmény-centrikus magatartás, miközben az eredmények csak részben múlnak rajtunk: aki csak a tökéletessel tud megelégedni, várhatóan élete nagy részében elégedetlen és boldogtalan lesz. Érdemes gyermekünkkel a folyamatra fókuszálni: kitartóan dolgozott-e, megtette-e önmagához és a lehetőségeihez képest a lehető legtöbbet a feladat során? Ha csak a hiányokra fókuszálunk, növeljük az elégedetlenséget, ami átmenetileg ugyan motiválhat, hosszú távon azonban kedvetlenné és kimerültté tesz. Érdemes a hiányok mellett észrevenni és szóvá tenni mindazt, ami jó, ami jól sikerült, amire büszke lehet. Ez ad erőt, lelkesedést, miközben növeli az önbizalmat és a kompetencia érzését. Nincs rosszul megírt dolgozat vagy feladatsor, csak olyan, amiből sokat lehet tanulni. Ha ezt a szemléletet át tudjuk adni gyermekünknek, sokat tettünk azért, hogy kiegyensúlyozott, önmagában bízó felnőtté válhasson.  

Fordítsuk javunkra a stresszt!

Ma már tudjuk, hogy a stresszben rengeteg erő és lehetőség van. A stressz nemcsak elvonni és legyengíteni tud, hanem inspirál, mozgósít, tanulásra és fejlődésre ösztönöz. Azok a fiatalok, akik ezt tudják, akik tisztában vannak vele, hogy a szervezetük stresszreakciói azért vannak, hogy hozzá segítsék őket a céljainkhoz, jobban teljesítenek stresszhelyzetben. Beszélgessük át gyermekünkkel azokat a testi, lelki reakciókat, amiket ő vizsgahelyzetben produkál, és keressük meg, miként tudja azokat segítségként értelmezni. Pl. nő a vérnyomás: több energia jut az agyba, kiélesednek az érzékszervek: fókuszálódik a figyelem stb. Azzal, ha letagadjuk az izgalmunkat, vagy, ha arra gondolunk, hogy az gátol minket, csak  tovább fokozzuk a szorongást. Az első lépés ahhoz, hogy erőforrássá válhasson mindaz a testi érzet, amiben eddig csak az akadályt láttuk, ha elismerjük, hogy izgulunk, és hiszünk abban, hogy mindez a javunkat szolgálja.

Ami igazán számít

A felvételire való készülés kimerítő és megterhelő időszak gyereknek és szülőnek egyaránt. Szülőként azonban sokat tehetünk, hogy ne a frusztráció, hanem a megélt és kiaknázott lehetőségek ideje legyen ez a család számára. Ha „kinézzük” – és nem elvárjuk! – a gyermekünkből a jót, mindazt az értéket és képességet, ami benne van, ha „anyahajóként” rendelkezésre állunk, ha biztosítjuk az egészséges testi, lelki fejlődés kereteit, ha jó légkört és elfogadást teremtünk otthon, ha a folyamatra és nem az eredményre koncentrálunk, ha megragadjuk a kínálkozó alkalmakat, és beszélgetünk az időgazdálkodásról és a stresszről, akkor olyan helyzeteket fordíthatunk a javunkra, melyekben életre szóló ajándékokat adhatunk gyermekünknek. Éljünk vele!

Irodalom:

R. Uzsalyné Pécsi: A nevelés az élet szolgálata 3., Kulcs a muzsikához Kiadó, 2011

D.Siegel, T. Payne Bryson: A gyermeki elme, Ursus Libris, 2014

I. Filliozat: Mit kezdjünk egy kamasszal?  Ursus Libris, 2018

T. S. Greespon: Amikor a jó nem elég jó – a maximalizmus igazi arca, Harmat 2020

J.Nelsen: Pozitív fegyelmezés, Reneszánsz Könyvkiadó Kft, 2013

K. McGonigal: A stressz napos oldala. Ursus Libris, 2016

F. Pál: Ami igazán számít. Kulcslyuk, 2019