Segítség, felvételizik a gyermekem! 2. rész: 5 tipp a bennünk lévő stressz csökkentésére
A középiskolai felvételi időszaka sok család életét próbára teszi. Iskolaválasztás, extra terhelés, új kihívások, bizonytalanság egyik oldalon, és egy testében, lelkében átalakuló fiatal a másik oldalon. A háttérben pedig mi, szülők, akik szeretnénk támogatást nyújtani és jól segíteni ebben az időszakban. Hogyan segítsünk, miben segítsünk? – erről szól ez a cikksorozat, melynek első részében azt vizsgáltuk, miért is olyan nehéz ez az időszak, a második része pedig abban ad ötleteket, hogy mit tehetünk a bennünk keletkező feszültséggel, ha nem akarjuk, hogy még ez is a gyermekünk vállát nyomja.
Szülőként sok mindent láttunk már, megéltünk már. Tudni véljük, hogy mivel fog járni ez az év, mi a tétje, sőt gyakran abban is biztosak vagyunk, mit és hogyan kellene csinálnia a gyereknek ahhoz, hogy jól sikerüljön a vizsga. Nehéz ilyenkor elfogadni, hogy ez nem a mi meccsünk. Mi csak edzők és drukkerek lehetünk, miközben azt látjuk, hogy gyermekünk olykor teljesen szét van esve vagy maga sem tudja, hogy mit akar. Gyermekünknek támaszra, biztos pontra van szüksége ebben a helyzetben, ezért fontos, hogy a helyzet okozta belső feszültségeinket magunk kezeljük, és azzal minél kevesbé terheljük gyermekünket és a köztünk lévő kapcsolatot.
A tehetetlenség, mint stresszforrás
A bennünk keletkező stressz egyik oka a tehetetlenség érzése, mert sem a felvételit nem írhatjuk meg helyette, sem a matekot és a magyart nem tanulhatjuk meg, nem gyakorolhatjuk helyette. Ez a tehetetlenség-érzésünk okozza, hogy olyan sokszor „túltoljuk” a reakcióinkat: aggodalommal fordulunk felé, számon kérünk, kiabálunk stb. Ezekkel a reakciókkal tovább terheljük a köztünk lévő kapcsolatot, azt a kapcsolatot, ami a legstabilabb pontnak kellene lennie, amire a leginkább szüksége van a kamaszunknak ebben a nehéz időszakban. Mit tehetünk, ha nem akarjuk őt terhelni a bennünk keletkező feszültséggel?
1. Nézzünk szembe a saját félelmeinkkel!
Az első, amire érdemes rátekintenünk, hogy hogyan hat ránk ez a helyzet. Mitől félünk? Mi okozza a legnagyobb szorongást bennünk? Emlékezzünk vissza, milyenek voltunk 14 évesen! Milyen gondolataink, érzéseink, kihívásaink voltak? Hogyan voltunk a szüleinkkel? Hogyan kommunikáltunk, milyen nehézségeink voltak? Mi volt akkor nehéz? Ez a gondolatkísérlet segít, hogy jobban átéljük, hogy milyen helyzetben lehet most a gyermekünk, milyen érzései, gondolatai lehetnek, amiket valószínű sokszor nem tud, vagy nem akar megosztani meg velünk. Segít jobban megérteni őt, és így jobban reagálni azokra a helyzetekre, amiken korábban inkább csak felbosszantottuk magunkat.
2. Keressük meg életünk hasonló helyzeteit!
Nézzük meg a jelenlegi életünket: milyen olyan helyzet van az életünkben, amiben hasonló kihívást élünk meg? Figyeljük meg gyermekünk reakcióit! Halogat? Álmatlan? Izgul? Szorong? Látszólag nemtörődöm? Milyen olyan helyzet van a saját életünkben, amikor mi is így reagálunk? A saját élményünk segít, hogy jobban értsük őt, segít, hogy rálássunk, milyen hozzáállással tudjuk őt segíteni. Ha gyermekünk azt látja, hogy nekünk is van nehézségünk, ha látja, hogy mi is küzdünk magunkkal, vagy egy-egy nagyobb feladattal, ha látja, hogy nekünk is vannak kihívásaink, amik feszegetik a határainkat, akkor könnyebben válhatunk hiteles példává a számára, ami segít lebontani a falakat közte és köztünk.
3. Kezeljük tudatosan a keletkező stresszt!
Az egyik legfontosabb, amit szülőként tehetünk, hogy a saját szorongásainkat nem terheljük a gyerekre. Miután tudatosultak félelmeink, érdemes kezdenünk velük valamit. Keressük meg, milyen értékeink sérülnek ebben a helyzetben, ami a stresszt okozza. Gondoljuk végig, hogy a stresszből fakadó energiáinkat miként tudjuk az életünket vezérlő értékeink szolgálatába állítani. Ha túlzott stresszt élünk meg, keressük meg a számunkra legoptimálisabb stresszkezelő technikát. Meglelhetjük ezt valamilyen mozgásformában, vagy a spiritualitásban, de segíthet a humor, a zene vagy a kapcsolataink is. Ha megtaláltuk, akár beszélgethetünk is gyermekünkkel róla, és segíthetünk megkeresni az a formát, ami neki hasznos a stresszel való megküzdésben.
4. Tágítsuk ki a fókuszunkat!
Nehézségek megélése esetén az emberi elme hajlamos fókuszálni és felnagyítani egy-egy helyzetet, problémát. Megtörténhet ez a felvételivel is. Ha úgy érezzük, hogy túl sok időnk, energiánk, gondolatunk foglalkozik evvel a kérdéssel, és ahogy rágondolunk, egyre csak nő bennünk a feszültség, ha azt tapasztaljuk, hogy gyermekünk láttán rögtön a felvételi jut az eszünkbe, érdemes elvégeznünk a következő gyakorlatot:
Röpüljünk előre az időben! Képzeljük el, milyenek leszünk és milyen lenne az életünk 15 év múlva? Hány évesek leszünk? Mit fogunk csinálni, milyen gondolatok fognak akkor vajon foglalkoztatni? Kik lesznek körülöttünk akkor? Mely kapcsolatok lesznek akkor fontosak? Ha ebbe kellőképpen bele tudtuk képzelni magunkat, gondoljuk végig, vajon milyen lesz a most felvételiző gyermekünk akkor? Milyennek látjuk őt lassan 30 évesen? Végül gondoljunk vissza arra a 15 évvel ezelőtti felvételi helyzetre! Mit csináltunk jól akkor, és mit csinálnánk most, 15 évvel idősebb fejjel másként?
5. Ne maradjunk egyedül a nehéz érzésekkel!
Nehéz kérdések ezek. Sok feszültség jelenhet meg az átgondolásuk során. Ha megtaláljuk az útját a stressz kiengedésének, ha szabályozzuk az útját, már tettünk egy újabb lépést, hogy ne a gyerekre terheljük azt. Segíthet, ha át tudjuk beszélgetni valakivel, akiben megbízunk, vagy bevihetjük a kérdéseinket egy önismereti csoportba is. A gondolataink, félelmeink, nehéz érzéseink megosztása segít lecsapolni a keletkező feszültséget, csökkenteni a stresszt, miközben mélyítjük kapcsolatainkat és esetleg egy sorstársnak (legyen az a párunk vagy egy másik szülő) is lehetőséget teremtünk a saját nehézségeinek megfogalmazásában és feldolgozásában.
Folytatjuk…
3. rész: Hogyan segítsek jól, hogy a javunkra fordítsam ezt az időszakot?
