Párhatárok, avagy az ágy közös, a párna nem
Múlt héten a Házas Hétvége mozgalom családi táborát látogattuk meg Dunaszigeten. Családi kenutúrán részt venni, sátorozni, és még a házasságon is munkálkodni, ez ám a rockandroll, a kalapomat megemelem mind a szervezők, mind a résztvevők előtt. Az a kérés érkezett felénk, hogy este, amíg a gyerkőcök egy nekik szervezett táncházban vesznek részt, csináljunk “valamit”, aminek kapcsán a párhatárokról lehet gondolkozni.
Igen inspiráló estén vettünk részt, nemcsak beszéltünk a határokról, hanem meg is tapasztaltuk azokat. Volt szó felelősségről, hatalomról, nyíltságról, és tiszteletről, és a szeretetről, amiről írva van, hogy mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel, és soha el nem múlik. És a szeretetről, amiről viszont nincs írva, hogy mindenfajta magatartásformát támogat és megerősít.
És legyen a határoknak akár egy kerítéssel körbevett kert a szimbolikája, akár Pilinszky után szabadon a közös ágyon levő saját párna, nekünk azt volt a legütősebb megérezni, hogy mennyire fontos erről beszélni, hogy nem lehetünk elég régóta házasok ahhoz, hogy már ne legyen mondanivalónk ezzel kapcsolatban egymásnak.
A workshop megálmodása során ebből a könyvből inspirálódtunk, szeretettel ajánljuk közös olvasásra/feldolgozásra minden párkapcsolatban élő ismerősünknek:
