Normális vagy
” …sok minden, amit a társadalmunkban normálisnak tekintenek, az se nem egészséges, se nem természetes, és ha az ember meg akar felelni a modern világ normalitással kapcsolatos elvárásainak, az a természetes igényeihez képest sok szempontból mélységesen abnormális kívánalmak elfogadását jelenti, ami pedig pszichológiai, lelki és spirituális szinten is egészségtelen és káros.” – ez áll Dr. Máté Gábor és Máté Dániel új könyvében, a Normális vagyban.
A gyerek jó bizonyítványa, példás magatartása alap. Tornacuccot hetente mosni, tolltartóban a színeseket naponta kihegyezni, a hegedűt magaddal vinni a gyerek hegedűórájára szintúgy. Padlófonás, okostorna, előkészító, kalandtúra szülinapra, ragyogó ablaküvegek, gondosan ápolt muskátlik, kovászolt kenyér és persze olyan kocsi, melyben az ülés háttámláján soha nincsenek pici sáros lábnyomok…Munkahelyi előmenetel, kiegyensúlyozott párkapcsolat, mindenkire jutó figyelem. Könnyed, boldog anyuka, aki tudja, ha ő boldog, akkor a család is az.
Ezek a saját elvárásaim magammal szemben. Tolom is rendesen. Általában. Aztán mégis van, hogy ott állunk a hegedűórán hegedű nélkül, vagy azt mondom, hogy meg nem fésüllek drága lányom, majd a fodrász csinál valamit a rasztáddal; most épp a csoffadt muskátlijaim várják, hogy végre nyughelyükre helyezzem őket a komposztban. Van hogy sikerül ebben lazának lennem, de sokszor élem meg feladataimat magam, vagy a környezetem elvárásainak. És akkor ráfeszülök, szorongok, elégedetlen vagyok magammal.
Tréningeinken úgy látjuk, hogy ezekkel az elvárásokkal nem csak mi küzdünk, hanem az édesanyák nagy része. Igazából mindenki, akivel eddig találkoztunk. Csoportjainkban nagyra értékeljük, hogy ki lehet mondani, hogy az a normális, ha néha nehéz. Hogy mindig a toppon lenni, dolgozni, társnak, édesanyának lenni komoly feladat. És ha azt gondoljuk, hogy mindezt könnyeden, mindig mosolyogva végig lehet csinálni, na az a nem normális. Amiről azt írja Máté Gábor, hogy pszichológiai, lelki és spirituális szinten is egészségtelen és káros.
