Kiégés

Egy hete vagyunk itthon a gyerekekkel. Én speciel öttel. Nagy lendülettel vágtam bele a projektbe, tele voltam elhatározással, hogyan fogom tartalmasan, értelmesen tölteni az itthoni heteket. Terveim így néztek ki: felkelek két órával korábban, hogy amíg mindenki alszik, tudjak haladni a home office munkáimmal. Aztán amíg az iskolások tanulnak, én a kicsivel főzök-játszok-háztartásozok, amikor a kicsi alszik délután, megint termelem a GDP-t, utána játék, kert, vacsi, leckék, társas. 

Egy idő után elkezdtem gyanús lenni magamnak. Mintha valamiről megfeledkeztem volna. Ja, tényleg: a kiégésről…Ezért is születik ez a cikk, mert felismertem: ha hozom a szokott, jól begyakorolt anyuka-működésem, akkor fokozottan ki vagyok téve a kiégésnek. És gyanítom, nem én vagyok az egyetlen ebben az országban…

A WHO már hivatalosan felvette a betegségek közé a kiégést, mint szindrómát, melyet a krónikus munkahelyi stressz okoz, amit nem kezelnek megfelelően. A kiégés kialakulásában több faktor is szerepet játszhat, például a munka és a magánélet közti rossz egyensúly, a nagy munkaterhelés, a monotonitás és a perfekcionizmus. A folyamat a tehetetlenség és a bezártság érzetét keltheti, és csökkentheti az elégedettséget és motivációt. Hahó, anyukák, ez rólunk szól!!! 

Stresszes az élet? Izgulunk az egészségünkért, szüleink egészségéért? Stresszelünk, hogyan tudjuk beszerezni a beszereznivalókat, ellátni a család alapvető szükségleteit? Feszít, hogy a gyerekek megtanulják, gyakorolják, neadjisten levizsgázzanak, vagy egyáltalán mi lesz az érettségivel? Ha itthon kell maradni, lesz-e fizu, ha dolgozni kell, mikor fertőződök meg, mi lesz addig az itthon ülő gyerekekkel? Perfekcionisták voltunk még a “békeidőkben”? Hajaj… Tehetetlenségérzés? Bezártság? Monotonitás? Hajajaj…

No de mit tehetünk?

• Ismerjük el, hogy ez most egy kiégés szempontjából veszélyeztetett helyzet. 
• Határozzuk meg azt a teljesítményszintet, amivel meg tudunk békülni. Több a feladat, ami ránk hárul, naná, hogy nem lehet mindig mindent csillagos ötösre teljesíteni. Én rájöttem például, hogy mivel csak a férjem dolgozik házon kívül, heti 5 inget fogok vasalni. Semmi mást. 
• Ne stresszeljük túl a gyerekeinket! Szerencsétlen, online kapja még a tesi és az énekleckét is. Légy ott, ha szüksége van rád, de hagyd, hadd dolgozzon a maga szája íze szerint! A tanárok nem téged akarank leosztályozni, hidd el!
• És ez a legfontosabb: törődjünk magunkkal! Más nem fog! Könnyű belekerülni a darálóba. Egy hét után jöttem rá, hogy nem tornáztam, keveset aludtam, alig voltam magamban… Mi az a napi/heti minimum, amire szükségünk van? Ezek nem arra kellenek, hogy rövid távon kibírjuk a helyzetet, mert pár napig, pár hétig sok mindent ki lehet bírni. Ez arra kell, hogy test-lelki egyensúlyunk megmaradjon egy olyan helyzetben, amikor fokozottan szükség van ránk, édesanyákra. Határozzuk meg, mi az, amihez ragaszkodunk? Amit magunkért teszünk. Napi fél óra a kádban? Tisztességesen felöltözni, hogy nőnek érezzük magunkat? Olvasás? Sport? Ima? Meditáció? 

Szükség van ránk, anyukák! Tegyünk érte, hogy jól legyünk!