Haszontalankodás

A füvet nyírom másfél órája – holnap kertiparti és ugye nálunk a vendégek a háztartás legtutibb katalizátorai-, amikor elkezdek azon gondolkozni, mit is csináljak utána. Miközben elhaladok a málnabokrok mellett, látom, szépen megértek a málnák, elképzelem, hogy fűnyírás után odacsődítem a gyerekeket és kétpofára toljuk magunkba a finom gyümölcsöt. Ekkor belémvillan a gondolat – áh, inkább a kerítésre ránőtt folyondárokat kellene levagdosnom, annak több haszna van. Így: annak több haszna van. 

Na, erre a gondolatra megállok, próbálom tetten érni magam: mi ez a mondat és honnan jött belém? 

Mert ha tudatosan belegondolok, gyerekekkel önfeledten gyümölcsöt enni azért elég hasznos tevékenység. 

Mégis, mi is lenne az a haszon, ami miatt jobban megéri a folyondárok vagdosása? Hogy egységnyi idő alatt jobban látszó eredményt tudok elérni? 

Multitasking, feladatok kombinálása, több szempont figyelembevétele, időgazdálkodás, priorizálás; ezek mind olyan erősségeim, amiket a többek között a családos voltomnak köszönhetek. És igazából hálás is vagyok nekik, sokszor tudok koncentráltan, hatékonyan, “hasznosan” szervezni, tervezni… 

Most, ezen a szép nyári estén mégis úgy érzem, olyan helyre türemkedtek, ahol nincs helyük, most nem kell hasznosnak lenni. Csak lenni.