Nagycsaládos szülőkként napról napra megéljük, hogy mennyi örömöt, élményt és ajándékot tartogat nekünk az élet, miközben sokszor megtapasztaljuk azt is, hogy mekkora küzdelmekkel, harcokkal jár ez az út. Küzdelmes, amikor nemcsak kifelé, azaz különböző szerepeinkben próbálunk minél tökéletesebben, de legalábbis "elég jól" helytállni, hanem befelé is, amikor azzal küzdünk, hogy legyen elég az "elég jó". Ahogy próbálunk minél jobban megfelelni minden irányba - párunk, gyerekek, nagycsalád, sőt akár főnök, munkatársak stb. - és ráébredünk, hogy milyen fontos szerepünk van ezekben a rendszerekben, egyre fontosabbá válik a saját testi-lelki egészségünk, az önmagunkra szánt idő és figyelem. Megtalálni az egyensúlyt ebben az összetett világban valóban művészet.
Ezt sokan sokféleképpen tehetjük. A NagyCsaládos HarcMűvészetben arra hívjuk az édesanyákat és édesapákat, hogy befelé figyelve fedezzék fel magukban azokat a képességeket és lehetőségeket, amelyek a mindennapok örömtelibb megélésében segítenek. Ismerjenek meg új ötleteket, módszereket, szempontokat, és ezek fényében - a csoport segítségével - vizsgálják meg saját élethelyzeteiket, ösztönös cselekedeteiket. Arra kínálunk lehetőséget, hogy a résztvevők szembenézhessenek önmagukkal, hogy megláthassák, miben és hogyan lenne érdemes továbbfejlődniük a teljesebb, harmonikusabb családi élet érdekében.
Vannak olyan élethelyzetek, amelyekben szükség lehet az egyéni kísérésre (segítő beszélgetésre). Ebben is támogatást tudunk nyújtani, élve akár az online tér adta lehetőségekkel.
Bár dzsúdózni nem tudok, a nagycsaládos élet “harc” és “művészet” jellegét nap mint nap élem, tapasztalom, küzdöm és élvezem mint feleség, ötgyermekes édesanya és dolgozó nő. A (nagy)családos életben egy dolog állandó: a változás. Új szerepek jönnek-mennek, új feladatok, kihívások érnek napról napra, ahogy gyermekeim nőnek, ahogy élethelyzeteim változnak. Ez az állandó változás folyamatos mozgásban tart: állandóan feszegeti a határaimat. Az elfogadás, a megküzdés és az elengedés dinamikus egyensúlyában törekszem a jelen adottságaiból a lehető legjobbat kihozni nemcsak a családom és a környezetem, hanem önmagam számára is. Középiskolai tanárként fiatalokkal, mentálhigiénés és szervezetfejlesztő szakemberként, trénerként, pszichodráma asszisztensként és team coachként pedig fejlődni vágyó felnőttekkel foglalkozom egyéni és csoportos formában.
Együtt menni, úton lenni jó. Hiszem, és tapasztalom, hogy a NagyCsaládos HarcMűvészet erőt ad a magunkon való munkához, hogy tudjunk lépni önismeretünkben, szerepeinkben, konfliktusainkban. A csoportban hatványozódnak a tapasztalatok, hatványozódik az erő, amit adni és kapni tudunk.
Egyensúlykeresésben vagyok. 30 éve bizonyosan. Keresem az egyensúlyt, hogy népes családomat is kiszolgáljam, de ezzel párhuzamosan saját igényeimet is érvényre tudjam juttatni. Keresem az egyensúlyt abban, hogy munkámmal hozzájáruljak családom megélhetéséhez, de társadalmilag hasznos, számomra fontos, önkéntes munkákat is tudjak vállalni. Abban is keresem az egyensúlyt, hogy néha engedjek a természetemhez oly közel álló lustaságomnak, és pihenjek, ne csak feladatokat halmozzak, to-do listákat gyártsak. Azt hiszem, ez a keresés az, ami miatt egész felnőtt koromban tanultam. És ez a folytonos egyensúlykeresés az, ami életre hívta a Nagycsaládos Harcművészetet is. Látok magam körül édesanyákat, akiknek már nem csillog a szeme, mert egész nap az igát húzzák, és feladatot teljesítenek. Látok olyanokat is, akik testben vagy lélekben már kimenekültek a családjukból. Érzem, hogy közöm van hozzájuk. Érzem, hogy kezdenünk kell valamit konfliktusainkkal, fontossági sorrendjeinkkel, stresszünkkel.
Mentálhigiénés és szervezetfejlesztő szakember vagyok, pszichodráma asszisztens, teamcoach, képzésben levő pár- és családterapeuta. Férjemmel és öt gyermekemmel Etyeken élek. Külsős oktatóként tanítok a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében, részt veszek a Cursillo mozgalomban, férjemmel - Házastuning néven - lelkigyakorlatokat tartunk házaspároknak.
Programtervező matematikus, mentálhigiénés és szervezetfejlesztő szakember. Feleségemmel Biatorbágyon élünk, három kirepülő félben lévő gyerekünk éppen a felnőttkorba lép, lassan kifelé lábalunk a leválás a kamaszkor viharaiból. Fő foglalkozásként egy kis informatikai szoftverfejlesztő céget vezetek, de kiemelt szerepet játszanak életemben a lakóhelyem közösségei, egyházi és civil szervezőséi is. Fontosak számomra ezek a terek, kapcsolatok. Örömöt, biztonságot, kiteljesedést adnak, de egyben a konfliktusok, a nehézségek a kihívások szinte kimeríthetetlen tárházát is jelentik. A folyton változó családi lét küzdelmei, a cégvezetés kihívásai, a közösségeimben megélt tapasztalatok arra meggyőződésre vezettek, hogy a kapcsolataimban szükségszerűen jelenlévő nehézségekre és konfliktusokra lehetőségként is tekinthetek. Sokszor megtapasztaltam, hogy éppen ezekben tudok igazán fejlődni, teljesebbé válni. Ez az út persze nehéz, rögös, buktatókkal teli, de nehézségek leküzdéséhez szabad és lehet is eszközöket, támogatást keresni és használni. Támaszkodhatok és persze támaszkodok is a családomra, a barátaimra, közösségeimre, de mentálhigiénés szakemberként azt is tudom, hogy vannak olyan megtanulható, begyakorolható eszközök, fogások is, amik jól jöhetnek, amikor maguk alá gyűrnek a mindennapok küzdelmei. Lehet és érdemes is tanulnom magamról, a kapcsolataimról. Magam is megtapasztalva ennek az állításnak igazságát, szívesen megosztom másokkal is azokat a tapasztalatokat és eszközöket, melyek a mindennapi életem gyakorlati mércéjén megmérve is helyt álltak.
Feleségemmel, Dettivel öt gyereket nevelünk, emellett cégvezetőkét dolgozom egy gyógyászati segédeszközökkel foglalkozó cégben. A főállásban gyakorolt vezetés- szervezetfejlesztés mellett tanítok is ezen a területen. A Semmelweis Egyetemen Mentálgiéné szakán vagyok oktató, szívügyem ez a terület, többféle képzést, lelkigyakorlatot tartok a témában.
2013-ban végeztem a Semmeweis Egyetem Lelkigondozó Szakán. Ezután kezdtem el vezetést- szervezetfejlesztést tanulni, megtapasztalva, hogy egyéni jól-létünk mennyire függ a minket körülvevő struktúrák működésétől. A for-profit szférában ezen a téren óriási tudás és tapasztalat halmozódott fel. Cégvezetőként tapasztalom, hogy ez a szemlélet és tudás milyen jelentősen tudja előre mozdítani a vállalatokat és a bennük dolgozó embereket. Tapasztalom azt is, hogy a felvetett kérdések és a válaszok során megnyíló új utak nem csak a cég számára, hanem az egyéni útkeresésünk szempontjából is fontosak. A lényegi kérdések összekapcsolódnak az életemben. Hogyan tudom megélni a hivatásomat a munkámban, a családomban? Hogyan leszek jobb férj, jobb apa, jobb barát, jobb vezető? A család egy bonyolult rendszer, számtalanszor tapasztalom, hogy hogyan tudok benne jobban vagy rosszabbul működni. Megélem, hogy van olyan része, ami tudatosan tanulható, ahol sok hibát és útkeresést tudok elkerülni, ha figyelek mások tapasztalataira. A házasság ezen belül a legmélyebb, legsokrétűbb kapcsolat, ami magán hordoz mindent, akivé lettem, ahogyan tudok szertetni. Akarok egyre jobb férj és egyre jobb apa lenni. Szeretnék tanulni és a tapasztalataimat megosztani, együtt menni veletek, akik vállakoztok arra, hogy az utunk egy részét megosszuk egymással.
